Neked

Az élet néha kegyetlen, s sötétséget hoz ma,

mely tartós, átfordulhat napba, hónapokba.

S ezalatt a felhő alatt minden reménytelennek látszik,

s az ember óriás hullámokban - mik elborítják - fázik.

Ilyenkor nem lát semmi szépet, s magányát éli,

a rejtélyes jövőt is már csak féli.

Nem könnyű a kiút, ezt elismerem.

Mert ezen utat túl jól ismerem.

De pont ezért hidd el, semmi sem örök,

s elmúlnak az önmagukba fúló, felesleges körök.

Csodát persze ne várj, mert ez a valós élet,

se ama periódushoz képest, hidd el, ez is szép lesz.

S bár távolság van köztünk, azért megígérem,

hogy valaki mindig lesz, ki fényt gyújt a sötétben.

Mert érezheted úgy, hogy a világ van ellenes,

s megakarja törni eddigi jellemed,

De nem vagy egyedül. Bár csodát tenni én sem tudok,

s béha a hallgatáson kívül csak szép szavakat adhatok,

ám minden gondolkodás nélkül nyújtom át mindet neked,

s sétálok át a sötétben, kézen fogva veled.