Még csak 2 hónap és egy pici telt el a 2017-es évből, de már akadtak problémáim vele. Mondjuk azt megfigyeltem, hogy a hónap eleje egész tűrhetően muzsikál még, aztán a vége lesz egészen pocsék. Még nem tudom, hogy szimplán azért, mert addigra fáradok le, és mindent érzékenyebben élek meg, vagy csak az égiek szórakoznak olyankor jobban :D
Újra és újra rájövök, hogy ennek a képnek milyen igaza van. Főleg az elmúlt 2 hét alapján. Amúgyis hajlamos vagyok a mindent túlstresszelésre, túlgondolásra, de ez hatványozódott az elmúlt időszakban. Egyszerűen annyira összefutottak a dolgok, és olyan egymás után, hogy úgy éreztem, levegővételre se futja, nem hogy lehiggadjak és megoldjam a problémát, így szimplán csak vittem magammal. Éreztétek már azt, hogy mindegy, mennyire keresitek a megoldást, valahogy csak jobban eltévedtek? Hogy egyre rosszabb minden? Ilyenkor van egy határ, ameddig még lehet észérvekkel hatni rám, aztán ha azon túl vagyok, nos akkor Isten irgalmazzon nekem is, meg a közelemben lévőknek. És az hagyján, hogy ilyenkor sokkal hajlamosabb vagyok arra, hogy a másik torkának ugorjak, mert eljutottam már arra a szintre az évek alatt, hogy igyekezzek csöndesebb lenni ezen időszakok alatt, vagy hogy bármikor sírva tudok fakadni. De van, hogy sokkal sötétebb gondolatok ülik meg a gondolataimat. Ilyenkor jövök rá, hogy lehet azt mondani, hogy gyáva az, aki feladja, és nem küzd tovább, de ennyire semmi sem egyszerű. Mert elég egyetlen pillanat, hogy minden úgy összecsapjon a fejed felett, hogy elfelejtsd, van kire támaszkodni, és csak azt érzed elvesztél.
Úgyhogy most azt gyakorlom, hogy elengedjem a dolgokat. Egyszer már kellett erre okítanom magam, kb. 8-9 éve, de úgy látom, most ez megint aktuális lesz. :D Bakker, végülis ismétlés a tudás anyja. Bár jó volna, ha nem ilyen módon emlékeztetne arra, hogy ideje átgondolni, mit tartok fontosnak az életemben, és azért mit és mennyit vagyok tenni, ne adj isten feladni. Azért nem bánnám, ha a jövőbeli énem valahogy képes lenne kommunikálni velem, és tanácsokat adni. Mert most még csak azt látom, változtatni kell. S nem csak azért, mert ezt bent a munkahelyen is így látják (bár lássuk be, azért nyomós érv tud lenni az, ha a főnököd jegyzi ezt meg :D, vagy éppen olyan, aki többet lát dolgozni, mint bárki más), hanem mert ha így folytatom, akkor csak azt érem el, hogy nagyon hamar megutáljam azt amit csinálok, és azt aki vagyok. Remek. Akkor már csak a megvalósítás hiányzik, ugyebár. Meg néhány betű az ABC-ből, mert ugye sose úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezem. Na, nem mintha olyan sok okom lett volna eddig! panaszkodni :D, bár most azért eltudnék beszélgetni a sorsomat fonó párkával, s valami ilyesmit kérdeznék tőle: -Neked meg mi a fasz bajod van velem? :D. Na de mindegy is. Valahogy ilyennek látom egyelőre a jövőt:
De legalább most nyugvópontra jutottam. Igaz, hogy eddig eljussak, egy rakat S.O.S jellegű beszélgetésre volt szükségem, még több álomba sírásra, és jó néhány kiló elvesztésébe (#aztakurvahogyhízokmeg) :D. Na de, majd csak találok valami utat, amin elindulhatok végre. Azon meg igyekszek nem aggódni, ez vajon kinek és mennyire fog tetszeni. Egyszerűen muszáj túljutom azon, hogy mindenkinek megakarok felelni, mert erre képtelen vagyok, viszont marhára értéktelen, selejtes szarnak tudom magam így érezni. Szóval lesz mit alakítani. Meg kitalálni, hogy milyen is akarok lenni, ha az ami eddig voltam, nem elégít már ki. Jejj...
Azért történtek ám jó dolgok is :D. Úgyhogy nem mindig volt szar a helyzet (csak sokszor XD). Voltunk például Dumaszínházban, ami kifejezetten tetszett, szóval újrázunk majd.
Van új laptopom! Igaz, megszenvedtem érte, hogy legyen, és utána azért kellett logisztikázni, hogy jusson és maradjon is, de ez is letudva. Remélem most újabb 8 évig nem kell ilyet vennem...
Megittam az év első strawberry colada-ját (azóta meg már még egyet :D), és isteni finom volt.
Kaptam könyvutalványt, hogy még az utolsó lehetséges pillanatban költsem el :D, hát lehet ilyenre nemet mondani? Mellesleg ezt egy olyan pillanatban tette az illető, amikor nagyon magam alatt voltam, szóval nem is tudja, mennyit jelentett nekem a dolog. És ezt nem csak azért mondom, mert szenvedélyesen szeretek könyvet venni :D.
Simogattam albínó gabonasiklót, as Buksit. Hogy milyen gyönyörű volt O.o
Megtaláltam a Honeybeast új albumát, amit azóta kb. rongyosra hallgatok :D.
Voltunk Farsangon (bár ez lehet nem mindenkinek volt olyan pozitív...), nekem tetszett, bár azért úgy érzem a miénk tavaly jobb volt, de nyilván elfogult vagyok :D.
Ami még jöhetne: Tavasz. Mármint az az érzékeket felbolygató, meleg, napos, illatoktól terhes időszak. Eddig amit kaptam, egy kicsit melegebb, ám komor, szürke esős valami. Most komolyan? Hát ez mi?
Egy hosszú hétvége, mert banyek, nem tudom, hogy az idő miatt, a tavaszi (+téli+őszi+nyári) fáradtság, vagy a hangulatom miatt, de egyszerűen képtelen vagyok kialudni magam. Hétvégén 10-kor kelek (de szerintem tudnék később is, csak eddig mindig volt valami, ami miatt tényleg illett kimászni az ágyból), és a munkanapokon se megy könnyebben a kelés.
Jó, hát lennének még vágyaim (5-ös lottó megnyerése és társai), de igazából már ezek az apróságok is boldoggá tennének :D.
Nem tudom, Március milyen leszel, de lehetnél egy kicsit kedvesebb, mint az elődjeid voltak :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése