Röpke áttekintés

Nos, gondolom mindenki átvészelte az ünnepeket, a nagy halom ételt és süteményt, a rokonságot :D. Illendően megköszöntötte az újévet is, majd azt kipihenve ismét munkába állt, vagy neki ült tanulni, mint ahogy jó pár egyetemista és szerény személyem is tette.
A jó a vizsgaidőszakban az, hogy nem órák mellett kell tanulni, és itthon lehetek, ha ügyes vagyok az idő beosztásával akkor még a barátokra is jut idő. Ami rossz, az persze maguk a vizsgák. Nekem már csak 2 van, ha minden jól megy, de grrrr. Általában ilyentájt szoktam elgondolkodni azon, hogy mi a fenét keresek egyáltalán az egyetemen? :D. Most ilyen érzés még nincs, de hol van még a vége? És persze közben kicsit irigykedem azokra, akik mindjárt végeznek, kb így:

XD. Na jó, nem...csak egy kicsit. Azért persze mindenkinek szurkolok, hogy mindene meglegyen és utána nyugodt szívvel utálhassam, amíg én is nem végzek :D.
A tanulás mellett (ami facebook-ozásnak néz ki,de ez csak a megtévesztés :D), ilyenkor film nézésbe is belecsapok. :D Mikor máskor, nem? Sorozatokat igyekszem kerülni, mert ott a rövid részek elcsábítanak, s a végére fél napot azzal töltöttem el :D. Szóval inkább egy két órás film. Vagy egy hosszú Sherlock Holmes epizód.

Szívfájdalom, hogy vége is lett, és ki tudja meddig fogunk várni a folytatásra.
Mivel enyhén szólva mazochista vagyok, a vizsgáim mellett gyűröm a japánt is. S hogy gyakoroljam a nyelvet, na meg mert kíváncsi vagyok, napok óta japán pop-ot, rock-ot hallgatok. :D Mint ne mondjak, az elején egy élmény volt, de ha átáll az ember füle, akkor nem is olyan rossz. Mondjuk így környezetem is kultúrsokkban részesült, barátom hősiesen tűrte, hogy lelkesen újabb és újabb számokat mutogassak neki :D. He's a hero.
Jah, és ennek kapcsán belepislantottam a dorama műfajba is.

A Hanazakari no kimitachi e egy mindössze 13 részes dorama. Egy rész után azt kell mondanom, hogy tetszik :D. Eltekintve néhány abszurd dologtól roppant szórakoztató, a szereplők szerethetőek :D. Kíváncsi vagyok, hogy a végére mennyire fog tetszeni. És egy rész mindösszesen 46 perc, szóval nem vészes. De szigorúan napi egy rész :D.
Illetve hogy milyen filmeket néztem eddig?

Ha már Japán ugyebár :D. Szerintem nem volt rossz. Az igaz történeten alapuló sztori kicsit ki lett színezve, de hangulatilag, látványvilágilag teljesen ott volt. Nem mondom, hogy még 20x megnézném, de egynek elment.

És ha már mindenféle természetfeletti lények, akkor Thor 2. :D. Már egy ideje szemeztem a filmmel, most végre sorra is kerítettem. Loki hozta a formáját, és már komolyan elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velem nélküle, de korai volt félteni a kicsikét :D. Az pedig ötcsillagos jelenet volt, amikor Thor félpucéran mászkál :D.
Szóval, ennyi most. El is sprintelek tanulni, mert vár rám a genetika csodája. Aki még vizsgákra készül, annak kitartást. Aki dolgozik, annak dettó.

Életérzés

2014

Ismét eljött, bizony már vártuk,

hogy az évet végleg lezárjuk.

Végig vesszük, mit is kaptunk,

vagy éppen azt, hogy mi mit adtunk.

A múlt után majd a jövő felé rebben szemünk,

mely az új kezdetet, s a reményt hozza nekünk.

Óévtől mosolyogva búcsúzom el,

míg az Újévet félve köszöntöm fel.

Ha visszanéztek, ó mondd, ti mit láttok?

Én egy szerető, bár kissé bohókás családot,

egy évet, mely tele volt élménnyel,

lassan teljesülő reménnyel.

Egy társsal, ki bírta a hisztieim sorát,

kitől szívem megdobbant, ha láttam mosolyát.

Barátoknak színes hadát, kik teljesebbé tettek,

embereket, kik így vagy úgy de engem szerettek.

Az Újév felé bizakodva nézek,

s egyúttal kívánok nektek is Boldog Új évet!

Karácsony

 

Habár nem hull a hó, s mínusz fok sem röpköd,

remélem a napjaid most azokkal töltöd,

kik szívednek fontosak, s hiányuk fájna,

a világod nélkülük kevesebbé válna.

Nézz körbe, s lásd meg, hogy milyen gazdag is vagy,

hogy a lényeg nem az lenne, mily nagy ajándékot adj.

Add az időd, mit máskor talán sajnálnál,

add a szeretet, mit olykor inkább titkolnál.

Örülj annak, hogy ma, most ők vesznek körbe,

az ünnep végül így lesz érzéssel megtöltve.

Szeresd őket, míg lehet, mert a jövőt nem látod,

minden perc, mit velük tölthetsz a barátod.

Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek,

melyben remélem ti is Boldogok lesztek!

 

Téli pihenés

A fent látható képnek megfelelően tervezem a napjaimat tölteni...egy tökéletes univerzumban ezt meg is tehetném. A jelenlegiben sajna be kell érnem pár nappal, illetve némi tanulást is be kell iktatnom, hogy a vizsgaidőszak második fordulóját is végig tudjam csinálni bukdácsolás nélkül. Gondolom mindenki nagyon készülődik a karácsonyra, esetleg most készül tőle idegösszeroppanást kapni. :D. Én alapvetően szeretem, mert mégiscsak egy olyan időszak, amikor az ember azokkal van együtt akiket szeret (jó esetben). Finom kaják, sütik (igaz a végén túladagolásban fogunk szenvedni, de hol van az még), sokáig alvás. Filmek :D.
Az ajándék készítés is kalandos az idén, nem túl sokszor néznek bombagyárosnak az ember lányát, de mindent meg lehet oldani :D. Úgyhogy elvileg senki nem marad ajándék nélkül.
Az utolsó hetet is túléltük az iskolában, na meg az első adag vizsgát. Mondjuk még egy rakat ijesztő és félelmetes tárgyam vár rám, de elvileg van 2 hetem felkészülni rájuk. (Igen, amiből egy hetet már beosztottam, és nem sok tanulás van betervezve, szóval osztódni kell, vagy megtanulok alvás nélkül létezni :D).
Nem tudom feltűnt-e de ilyenkor ünnepek környékén nem csak a jobbnál jobb könyvek tűnnek fel, de jobbnál jobb filmek is. Én egyelőre kettőt néztem ki, amit feltétlenül moziban akarok látni: Jégvarázst (ezt holnap meg is nézem, remélem jó lesz), és a Hobbit második részét. Ajánlom, hogy a sárkány jobban nézzen ki a vásznon, mint a neten a trailer-ben, mert ott kb egy gumimaci ijesztőbb volt nála :D.
Igyekszem valami ünnepi hangulatú verssel is előhozakodni, szokás szerint, de nem igérek semmit, mert még közel se értem utól magam :D 

Röpke életjel

Oké, az idő rohan, és ha egyetemista vagy se sok minden történik veled. Tanulás, labor, barátok, otthon. Röviden és velősen.
Sem erőm, sem időm és még ihletem sincs, hogy írogassak, ami kicsit szomorú, mert amúgy nagyon szeretem. Na jó, kivétel volt a koli újságba írás, de az nem egészen olyan lett, mint szerettem volna. Éreztétek már azt, hogy a befejezett munkátok tök jó lett, ám ahogy telik az idő, úgy tartottátok egyre rosszabbnak? Nah, ez velem pont így történt :D. Na de majd a legközelebbi jobb lesz.
A laborozás most épp szünetel, így angolul olvasgathatok némi cikket a kutatással kapcsolatban (röpke 11-20 oldalasak, és van belőlük egy rakat). De eddig nem robbantottam fel semmit, és még eredményt is kaptunk az első adag vizsgálatból, szóval nem vagyok teljesen reménytelen eset :D.
Japánt továbbra is nyüstölöm, bár pont nem rég derült ki, hogy a Phd végén azt nem fogadják el, szóval még lehet, hogy egy harmadik nyelv is bekacsint...mert nyelveket tanulni jó :D.
Roham léptekkel közeledik a vizsgaidőszak, amikor kb az első héten elakarok majd halálozni...ha azt túlélem, a többi nem lesz gond :D.
Sőt, elő jutalomként még adventi vásárba is megyünk egy napra Bécsbe barátommal. Még sosem voltam kint, úgyhogy kíváncsi vagyok rá nagyon. Jó, persze a vásár annyira nem lehet más, mint itthon, de a város...:D

Amúgy a tanulás mellett (amit kicsit gyakrabban is művelhetnék) persze megy az olvasás is. No persze nem igazán könyveket, bár abból is van egy rakat. Hanem angol nyelvű fanfiction-okat. Legalább szinten tartom a tudásom. És hogy mi fertőzött meg, barátnőmnek köszönhetően?

Végig néztük a 2 évadot hétfő esténként, és most elvonási tünetekkel küzdünk :D. Még jó, hogy én ilyen későn kaptam rá, mert nem kell olyan sokat várnom a folytatásra, mint azok, akik már az elején végig nézték.
Illetve amikor nem ezzel töltöm az időm, akkor Hollywood Hírügynökséget nézek, mert az jó. És mert így legalább lesz 200 film, amit megakarok nézni a moziban :D.

Röviden ennyi, remélhetőleg lesz majd normális bejegyzés is...:D. Előbb-utóbb.

Szeptemberi áttekintés

Oké, valljuk be, hogy villámgyorsan elszaladt ez az egy hónap. Ezalatt pedig nem sok mindent írtam ide, egyrészt mert mit írjak arról, hogy órákon ücsörgök, meg a koliban vagyok, vagy épp a barátommal/barátokkal vagyok. De ezek meglepően ki is töltik a heteket.
A munka után igazán felüdülés az iskola. De komolyan. Jó, persze tanulni senki nem szeret, de a napi 10 óra unatkozáshoz képest ez is kellemes fordulat. Meg hogy nem kell hajnalban kelni (inkább olyankor feküdni :D), és hogy kisebb-nagyobb szünetek vannak a napban.
Persze csak az első két hét az, ami kellemes, utána a következőképpen álltam a tantárgyaim előtt:

Mondjuk meg is látszik, eddigi Bsc-s félévek egyikében se jártam be így az óráimra, mint most :D.
Ami még változást hozott, az a szakirány váltásom:

Az ökológia tanszék helyett jelenleg a növénybiológia tanszéken vagyok (amíg fel nem robbantom a labort a bénázásommal...). Na mármost, az ember lánya amúgy sem sokat laborozik Bsc alatt, de ha ökológus, akkor még annál is kevesebbet (ennek levét isszuk most Msc-n). Ergo, halálfélelmem van kb, amikor elindulok laborozni. Pedig a témavezetőm roppant kedves, meg segítőkész, még akkor sem akart megölni, amikor a minták felét elrontottam. Viszont a gyakorlat hiány miatt lassú vagyok, és igen látványosan tud remegni a kezem, ha pipettázni kell, automata pipetta ide-oda.

Pedig még a fenollal nem is dolgoztam. (Na az vidám lesz, amikor a hipochonder találkozik a karcinogén méreggel :D).

Mindezek mellett tanulgatom a japánt is, mert ha kacérkodom a Phd gondolatával, akkor nem árt, ha lesz még egy nyelvvizsgám. Na meg jó jegyeim, amit nem tudom, hogy hozok össze, így a csütörtökön megírt első molbi zh után...persze, unalmas lenne az élet, ha nem lennének benne kihívások :D.

Pontosan. :D.
Nos, lesz majd még később vers is, de azt mindig a koliban hagyom. Meg időnként jelentkezni is fogok, pláne ha valami izgalmas is történik velem :D.
Addig mindenkinek kitartást.