Kicsit szomorkásam várom ezt az évet. A Bsc képzés utolsó évét. Elméletben. Gyakorlatban meg majd kiderül. Még sok vizsga, gyakorlat, nyelvvizsga és maga az egyetem áll köztem és a diplomám között. Bár már túljutottam azon a szinten, hogy eret vágjak magamon, ha csúsznék egy félévet...de azért reménykedek, hogy ez nem következik be.
De ez az első hét még nem igazán a tanulásról fog szólni. Ismerkedünk az új tárgyakkal, tanárokkal ha lesznek. A követlményekkel, lehetőségeinkkel (mi szerint mit lehet nyugodt lélekkel elbliccelni, és mi az amire félholt állapotban is muszáj bekúszni). Már szerveznek bulikat, filmnézéseket. :) Na és persze rég látott arcokkal is találkozok. Kapásból a mai beköltözés után pl :). Aztán holnaptól rohangálás az órákra, a diák érvényesítésére, bérletért...furcsa lesz ez a nagy nyüzsgés. Annyira hozzászoktam ahhoz, hogy nyugisan fel kelek 9 körül, megcsinálom itthon amit kell, ismerősökkel lógok, olvasok...Star Treket nézek...és most lehet tanulni, újra elővenni az angol tudásomat (valahol meg kell lennie). Egyszerre vesztek el sok dolgot a szabadságomból, és kapok újakat.
Nem tudom mit várjak ettől az évtől. A kapcsolatok terén sem, oktatás terén sem. Kíváncsian várom mi lesz. De egy valamit megfogadok, már most, és igyekezni fogok hogy be is tartsam. Nem lesz önsajnálat. Nem lesznek hiszti rohamok, mert nem segítenek. És élvezni fogom, amit hoz majd a jövő. Végülis annyiszor hallottam már, hogy ez életem legszebb 5 éve. Ideje lenne, ha ezt én is megtapasztalnám :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése