Visszaszámlálás

Körülbelül így néz ki az a nagy kupac tankönyv, amit még át kell néznem, miszerint mit viszek vissza a kollégiumba, és mit nem. Igen. Nekünk is már csak pár nap van, ugyanis hétfőtől indul a nagyüzem, igaz még csak enyhe változatban. Mondhatnám ez a beetetés, na meg ilyenkor mérjük fel a lehetőségeinket.
Kicsit keserédes a tudat, hogy megyek vissza. Jó lesz, mert már kell egy kis rend, és szabály, ugyanis nagyon hozzászoktam a semmittevéshez. És sok olyan barátot láthatok újra, akikkel nyáron nem nagyon találkoztam. És...kicsit jó lesz eltűnni a szem elől. Bármennyire is szereti az ember a szüleit, egy idő után eljön az a helyzet, amikor érzi, hogy ennyi elég. Nos, én lassan haladok felé. És sok vitát megelőz, ha egy hétnyi távolság van köztünk :D.
Amit nem várok, az persze a tanulás, az enyhe idegösszeroppanás, ami ebben az évben valószínűleg környékezni fog, mert végezni kellene, de ki tudja összejön-e időre...na meg az egyensúlyozás az emberi kapcsolatok és az órákra készülés között. Nem nagyon jön össze az arany középút, mindig valamelyik felé húzok. Vagy jók a jegyeim, de antiszoc vagyok, vagy társasági életet élek...de sokkot kapok az átlagom láttán...:D. Na, de idén! Persze minden évnek eddig így mentem neki, de hátha kivételesen összejön.
Addig szemezgetek a tankönyvekkel, miközben reménykedek, hogy nem dől rám, mert az halálos ítélet lenne. És fejben készítem a listát, mit kell bepakolni. Na meg a búcsúköreimet lejtem, mert lesznek akikkel majd 2 hétig nem találkozok...