Lassan telnek a napok,
a jövőtől vajh mit kapok?
Más lesz most az év, mi vár
a félelem belém mar, hogy szinte fáj.
Távol attól, kit szeretek,
távol mindentől, mit ismerek.
Csak egy év, ha sikerül a vizsga,
de oly sokszor volt már ez a "ha".
Remény és félelem dúl most bennem,
a csata közben szívem meg-megrebben.
Egy év, súgja a szél, s gyomrom összeszorul,
Mi van ha kevés?- kérdi szívem bizonytalanul.
Hát szól a fohász, bárkihez, ki hallja,
most adjon erőt, csak egy pillanatra,
csak annyira, hogy erőm legyen az akadályt venni,
s a saját utamon egy új lépést megtenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése