Munka

Korán reggel még lábujjhegyen járok,

az ablakon át rózsaszínű hajnalt látok.

Alszik még a város, míg a buszra várok,

az emberek fejében még zajlanak az álmok.

 Munkahelyem csendjét megtöri a nyüzsgés,

reggelente van itt némi pörgés.

Majd elhal ez is, s kezdődik az unalom,

mikor csak várom, hogy e helyet elhagyom.

Csöngenek a telefonok, sípol a sorompó,

majd elhalkul minden és lelassul a tempó.

Az óra végre elüti az ötöt,

s szívem dobogva jelzi az örömöt.

Hazaérve az ágyra huppanok,

fejemben gondolatok után kutatok.

Felpillantva a naptárra és sóhajtva jelzem,

Jöjj gyorsabban kedves péntek, jelenlegi szerelmem.

:D