Apja lánya?

Nincs olyan gyerek, aki ne ragaszkodna valamelyik szülőjéhez egy kicsit jobban, mint a másikhoz. Nem azért mert fájdalmat akar okozni a másiknak, egyszerűen csak így hozza az élet. A lányok általában inkább apásak, mint anyásak. "Apu kicsilánya".
Én kifejezetten apás gyerek voltam. Máig emlékszem milyen élmény volt, ha a nyakába vett, és én a magasból tekinthettem le a szegény szerencsétlenekre, akik a saját lábukon kénytelenek menni. Bezzeg én...

Vajon hova tűnik az a ragaszkodás? És nem arra gondolok, hogy mindenki leválik a szüleiről egy idő után. Sajnálatosnak tartom azt, ahova nálunk eljutottak a dolgok. Hogy nem zavar az, hogy apám többet látja rokonságot, mint engem...pontosítok, az zavar, hogy nem zavar. A régi ragaszkodásból mára már nem maradt semmi. Hogy miért, az nagyon összetett, és biztos nem csak rajta múlt...de ezt kell szeretni, elfogadni. A rövid beszélgetéseket telefonon, vagy a ritka találkozásokat. No és a tényt, hogy ez nem rázza meg túlságosan személyemet...