Na, ma sikerült hihetetlenül érdekesen kezdeni a napot. Elméletben ma 9kor kellett volna az első adag meghatározandó lepkét elhozni. Elméletben már várnia kellett volna egy őrnek, aki elvisz a nyamvadt dögökhöz. Jah...elméletben. Gyakorlatban 15 perc várakozás után úgy gondoltam, a kapott telefonszámon megcsörgetem a fickót, merre jár. Hát, nem értem el. Másodszorra, harmadszorra sem. No para, gondoltam, felhívom a vezető csajt, és kérek egy másik számot, vagy h próbálja már meg ő elérni. Ki volt kapcsolva az ő telefonszáma. Na itt már kezdtem agybajt kapni. Kb 2x körbementem az Arborétumban, de bárkit kérdeztem, senki nem látta az őrt. Újabb sikertelen hívások után volt tanárnőmhöz fordultam segítségért, kaptam tőle egy harmadik telefonszámot. Annak meg csak a postafiókja jelentkezett be. Na ekkor már eldurrant az agyam. Fél 11kor anyámat is megcsörgettem, h van-e vmi tippje amit még kipróbálhatnék...de neki sem volt. Így aztán hazajöttem. Kurva dühösen, az idegességtől és éhségtől fájó hassal, düh könnyeivel küszködve. Írtam egy full kultúrált levelet, hogy kellene egy újabb időpont, amikor nekfutok a dolognak. Közben már azon gondolkodtam röhögjek-e, meg hogy ilyen is csak velem fordulhat elő. Hülye szakdolgozat, már most utálom, pedig még el se kezdtem...és elkellene kezdeni tanulni is, mert hétfőn utolsó vizsga, és érzésem szerint nem tudok semmit csak kb a tételek címeit.
Pedig szívemszerint most néznék egy mesét, vagy zenét hallgatnék, és imádkoznék, hogy legyen már 3 óra, amikor bevehetném a következő fájdalomcsillapítómat, mert bár a reggelinek a hatása elmúlt, 3ig nem vehetem be a következőt, ergo fájok, mint az állat. Gyűlölöm az ilyen napokat...:D Lehet h inkább elkellene mennem vmi szakmát tanulni, esetleg utcaseprőnek. Fele ennyit szopatnának, és kb ugyanannyi esélyem lenne a munka találásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése