Vasárnap évfolyamtársamnál aludtam, hogy hétfőn reggel hatkor már a buszon ülhessünk. Az út folyamán csatlakozott hozzánk még egy társunk, a vonatra átszállsákor pedig a csoport másik felével találkoztunk. Már a szállás megtalálása is elővetette azt, hogy bizony érdekes lesz ez az egy hét. A megadott utcát az istenért nem találtuk. Ott kóvályogtunk a város utcán, nagy csomagokkal. De a vicces az volt, hogy a helyi lakosok, akiket megkérdeztünk (kb. 5) teljesen megdöbbenve nézett ránk, hogy ők még ilyen utcáról nem is hallottak. Ekkor felmerült bennem, hogy ez olyan lehet, mint az Abszolút. A muglik nem láthatják XD. De végül meg lett. Nagy nehezen lepakoltunk, és elkezdtünk ismerkedni a várossal, egymással. Másnap egy túra volt betervezve...6 max 8 óra...aham, 9 órán át gyalogoltunk, főleg hegyre fel, roham tempóban, persze közben jegyzetelj...már-már sírva röhögtünk a fáradtságtól. Ráadásul felújították a kollégium azon részét, ahol aludtunk, úgyhogy reggel ébresztő sem kellett, mert az ablakunk előtt sétálgató munkások megtették ezt nekünk :D. Szerdán elég rossz idő volt, ami miatt kicsit kapkodós lett az aznapi munka, illetve kétszer el is áztunk...nem tudtam eldöndetni mit keresek itt, miközben a méz-tonhal keveréke (hangya "táp", ami szerintem leginkább hányadéknak nézett ki) fölött álltam, és néztem milyen hangyák mit csinálnak, és hányan (próbáltál már 40 valahány rohangászó hangyát egy perc alatt megszámolni? Nem mi? Ne is akarj, mert az őrület közelében leszel.). Nem egészen ezt gondoltam amikor terepgyakról elmélkedtem. Persze az se volt kuyta, amikor növények borítását kellett becsülnöm...:D. Aznap este a tanárokkal kiültünk beszélgetni a padokra...volt ott minden, nevetés, egymás osztása...csütörtöki túrát elmosta az eső (hála az égnek, annyit mentünk már hegyre fel, és le, hogy szívem szerint már csak kúszva közlekedtem volna, nem szóltak előre, hogy ehhez minimum egy hónapos edzés szükséges) így reggel a statisztikát próbáltuk felfogni (kevés eredménnyel, pedig a jegyzőkönyvet így kell megcsinálni...), aztán a közeli arborétumot néztük meg. Este a lányokkal mentem be a városba, és utána beszélgettünk...Pénteken pedig hazajöttünk. 4 óra alvás után a 7 órás út szenvedés volt...
Ennek ellenére azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy volt. Persze az idő szar volt, ami miatt a tervek nagy része felborult, de ez van. Viszont a társaság jó volt, sokat nevettünk, én pedig rájöttem, hogy néha könnyebb elmondani dolgokat azoknak, akik alig ismernek, mint a közvetlen barátoknak/párodnak. Remélem azok a komolyabbnak tűnő barátság kezdemények, amiket itt elkezdtem, megmaradnak később is...
És most egy hétig nem vagyok hajlandó semerre sem menni, ami emelkedő, domb, vagy hegyet jelent. Csak sík terep és kész. De még az is lehetőleg a közelben legyen :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése