Elmélkedés az évvégéről

Most így belegondolva ez az év is olyan gyorsan elrohant. Rengeteg dolgot kaptam tőle, és volt amit elvitt tőlem. De azt hiszem összességében elégedett lehetek vele. Nem volt tökéletes, de én sem vagyok az, szóval hogy kérhetném ezt számon tőle?

Sikerült 3 év alatt befejeznem az egyetemet, és államvizsgát tennem. Jó, a diplomát nem kaptam meg, hála a nyamvadék nyelvvizsgának, de már félsiker is több, mint a semmi. A teljes láblógatás is elkerült, mivel munkám is van, így nem kell azon aggódnom, hogy miből fizessek számlát, angol tanárt, találkozókat a barátokkal.

Rengeteg nevetős, beszélgetős, együtt levős órát kaptam ebben az évben. Találkoztam régi ismerősökkel, és kaptam újakat. Voltak olyan dolgok, amiket először próbáltam ki, és egészen jól sültek el, így remélem lesz lehetőségem repetázni az új évben is belőlük.
Persze rengeteg olyan jó baráttól, sőt páromtól is távol vagyok hét közben, ami annyira nem jó, de azt hiszem roppant mértékben türelmes ember leszek, ha ez így folytatódik.

Hosszú listát közölhetnék arról, mit szeretnék az új évtől kérni, de ha jobban belegondolok, a legtöbbért nekem kell tenni, még ha ez a gondolat nem is tesz boldoggá, mert azért lássuk be, mennyivel egyszerűbb lenne az égiekre bízni, hogy tegyék rendbe az életem, én meg csak néha dobok egy könyörgő imát és minden a legnagyobb rendben lesz. De az élet nem ilyen. Így azt hiszem inkább azt kérem, hogy legyen elég bátorságom, erőm végig vinni mindent, amit elterveztem. És hogy ha valami elsőre nem sikerülne, akkor csak minimális kiborulás és depresszió után képes legyek összevakarni magam, és újra nekifutni, addig, amíg nem fog sikerülni.

Gondolkoztam azon is, hogy tegyek-e fogadalmakat, de vagy nem tartom be, vagy nem emlékszem már rá, hogy miket fogadtam meg, így ettől inkább eltekintek. De ettől függetlenül lesznek dolgok amikre törekedni fogok: kiegyensúlyozottság, a barátokkal minél többször összefutni, angolt nem elhanyagolni, értékelni amim van és hasonlók. Kevesebbet pukkancskodni. :D.

Nos, azt hiszem mára ennyi. Következő bejegyzést már az újévben fogom tenni, kívánok mindenkinek szép szilvesztert és Boldog Új Évet!.

Szilveszteri verselés

Az óév utolsó óráit éljük,

s már az újévet féljük.

Mit hoz nekünk, jót vagy rosszat?

Boldogság, vagy szomorúság, mi kopogtat?

Visszanézek, elmerengek az elmúlt éven,

a nevetéseken, rettegéseken és a reményen.

Nem volt rossz, s nem volt mindig szép sem,

de nem volt egy felesleges léptem.

Búcsúzók hát tőled, kedves 2012,

sok mindet adó és elvevő szép esztendő.

És rögvest üdvözöllek szép 2013,

most te leszel egy évig a párom.

Nem kérem, hogy tökéletes legyél,

s velem csak szépet tegyél,

de megkérnélek téged, legyél kíméletes,

s jó értelemben igen emlékezetes.

Minden kedves ismerősömnek azt kívánom,

hogy mit szeretne, valósággá váljon,

lásson jót és rengeteg szépet,

így kívánok én is Boldog Új Évet!

Karácsonyi jó kívánság

Karácsonyfa előtt állván elmélázok,

gyermekként mily más világot látok.

Nem láttam a rohanást, a vitát és harcot,

a kényszerű mosolyra vált arcot.

Szeretet ünnepe, hisz ez volna a lényeg,

mit varázzsal szédítenek meg a fények.

A család együtt, vagy a pároddal ha lehet,

ez az érzés örökre elveszett?

Így most azt kívánom halkan, hogy álljon meg a pillanat,

s e sok rohanás és munka közt találd meg önmagad.

Az örömöt, mit egykor a fa láttán éreztél,

a hitet, hogy varázslatos éjjelen barátok közt lépkedtél.

A családot, mely összefog, és nem marja a másikat,

a barátot, ki melléd bújik, s nem zavarja a gyermeki áhítat.

Varázslatos ünnepeket, őszintén kívánom,

e pár napban rátok csak az öröm várjon!

Boldog és Békés Ünnepeket!

I'm here

Okés, nem kell izgulni, meg vagyok, élek. Csak nem történik semmi izgi velem. Főbb elfoglaltságaim úgy augusztus eleje óta:
1. Munka, napi 10 órában, heti 5 napon (6 amikor ünnepnap hétköznapra esik és le kell dolgozni...ezt is valahogy kicsiként jobban élveztem). Mellesleg imádom, h mindenütt összevonások vannak, és helló létbizonytalanság, ami még nekem annyira nem gáz, bár nem is boldogság, ahogy az sem, ha elvennék a munkát, mert valahogy csak megoldanánk a dolgot, de mondjuk azoknak ahol 6 gyerek van kiessen az egyik szülő keresete?? És persze az olyan kis pontoknak, mint mi vagyunk, nem mondanak semmit, de a főnöknek a 4 hónap alatt, amióta ott dolgozom már 3 autó cseréje volt és egy sem Trabi :D.

2. Tanulás. Jó, nyilván nem annyit, mintha egyetemen lennék, de így is nyomatom orrvérzésig az angolt. Napi minimum 3 óra, munka közben, amiben nyelvtan, témakörök, és szavak vannak, otthon még erre jön a hallgatás. Ne tudjátok mit nem adnék meg azért, h ez most sikerüljön. Ráadásul jövőhéttől duplák lesznek az angol óráim is, szóval csütörtök esténként agyhalott leszek egészen január 19-éig. Akkor lehet rám nagyon gondolni, küldeni a csi-t, meg az angol tudást és az energiát :D.

3. Betegeskedés. Vagy fül fájás, vagy fogfájás, tegnap pl torokfájásom volt olyan, h ma itthon pihentem, de holnap megint munka, mert egyrészt örüljek h van, kettő nincs helyettesítőm, szóval szopacs. Mellesleg mézzel kezelgetem, nem tudom h ez milyen akácméz, mert sűrűbb és sötétebb, mint amihez hozzászoktam, de amúgy finom, de úgy marja a gyulladt torkot mint a sav. Viszont utána tényleg jobb. Vagy hat is valamit, vagy csak szétmarja a torkom, de lényeg, h utána nem fáj annyira a nyelés. :D
Anyám meg is jegyezte, h gyerekként olyan egészséges voltam, bezzeg az utóbbi 2 évben. Mi történt? Hát...egyetem, stressz, (és még fele szar állapotról nem is beszéltem itthon mert gyorsan elmúltak és amúgyis vizsgaidőszakban ki ér rá rosszul lenni?), na meg helló szerelem, ami még ha szép is jó is, azért néha ott is ideges lesz az ember, meg bizonytalan stb. A munkáról és a sikertelen nyelvvizsgák soráról meg inkább ne is beszéljünk :D.


De összességében véve a helyzet nem szar, csak nem ideális :D. De hát mi az? Versek, mesék meg csak majd karácsony után, ugyanis írogatom őket, de ajándékok lesznek elsősorban és nem lőném le a meglepetéseket. :).
Remélem mindenki él, virul, bírja a munkahelyi, iskolai, szerelmi gyűrődést. Kitartás, jön a szünet, ami kinek hosszabb, kinek nem, de akkor is egy kis pihi.

Halottak napja

Temetőbe érve a sírokat nézem,

íme itt az ünnep, lelkeket idézem.

De csak idézném, mert nem lehet,

itt nem látsz mást, csak pénz helyet.

Rohannak az emberek, s mindent megvesznek,

csak épp a lényeget, a tiszteletadás, mit felednek.

Elég a mécses? Neki több van! -s már ideges,

miért van az, hogy minden ünnep, mint egy kirakat, oly üres?

Szürke égen a viharfelhők tova rohannak,

örvénylő varjúsereg koncertje ad a horror hangulatnak.

Lassan már várom, hogy jöjjenek a zombi seregek,

s vadásszanak ránk, hogy agyakat egyenek.

Se zombik, se gonoszok, s az ördög sem itt lebzsel,

a gyerek sereg a cukros sátor felé hömpölyög, s leskel.

Gumicokor íze árad el a nyelvemen,

s mögötte múltam egy darabját meglelem.

Egy búcsúpillantás a temetői kertre,

hol tán lelkek keringenek elveszve.

Emlékezzünk rájuk, erről szól a fáma,

erről kellene szólnia a világnak máma.



Az első hó

Emlékszem, hogy kicsiként mennyire vártam,

hogy a havazást végre élőben is lássam.

E vágy mára jócskán megkopott,

de ez az első havazás mégis megfogott.

Vattacukor méretű pelyhek az égen,

tündértáncot lejtve repülnek szépen.

Puhaságot visznek a kemény világba,

fehérre mázolt ruhát adnak a fákra.

De ja, mily borzalom, oly rövid éltük,

hosszú maradását gyermekként hiába reméljük.

Nem marad más, csak a latyak és a pocsolya,

szürke világ, szürke felhők vigasztalan nyoma.

Szürkeség...

A szürke és, s világ bágyadtságát érzem,

a nyár melegének emlékét hiába idézem.

Hideg szél fúj, s lomha felhők szállnak,

újabb pofont adva lelkem borús hangulatának.

Két ásítás között a telefont felveszem,

s percenként az óra mutatójának mozgását lesem.

Mókuskerék, mi fogva tart. Nem ezt vártam,

mikor gyermekként a jövőmet kitaláltam.

S mégis, néha itt is vannak szép napok,

bár tény, hogy hideget-meleget is kapok.

A jövő bizonytalansága belém mar és űz,

a könyvek és a nyelv bennem új reményláncot fűz.

S ha jön az idő, majd pergetem a szemeket,

makacsul bízva a jövőre nevetek.

Szomorú ég, ki most reám nézel,

igazán megdobhatnál néha egy kis fénnyel.

De hallgatsz némán, magadban borongva,

én meg itt ülhetek, napfényes nyárról álmodozva.