Cikk

Ezt a rövidke elmélkedést a DISNO (Diákotthon Stúdiósok Nonstopja) újságába kellett írnom. Az önkéntességről. Anya elolvasta és annyit mondott, hogy jó (bár én találtam benne két szóismétlést egymást követő bekezdésben, de már mindegy)csak komoly. Erről a témáról nem tudom lehet-e vidáman írni...nekem ezek jutottak eszembe akkor róla...

2011. Új év, reményekkel, kihívásokkal, fogadalmakkal, tanulással…és még annyi mindennel, amit igyekszünk majd belepréselni. De nem csak erről szólhat. 2011 ugyanis több mindennek is a kiemelt éve: Liszt Ferenc emlékév, a Kémia éve és nem utolsó sorban az Önkéntesség Európai éve is.

Segítségnyújtás. Ez az, amire felszeretné hívni az Európai Unió a figyelmet. Már 1983 óta rendez meg különféle „Európai Éveket”, azaz minden évben megjelöl egy tevékenységet, amely kapcsán egy egységes kampánnyal igyekszik az emberek figyelmét és persze a különböző kormányokét is az adott területre irányítani. 2001 volt az első év, amikor az önkéntességet tették előtérbe és most 10 év múltán ismét erre szeretnék iránytani a gondolatokat.

Mit is jelent az önkéntesség? „Olyan tevékenység, amelyet a személy szabad akaratából, egyéni választása és motivációja alapján, a pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez.”

Most tekintsünk el azoktól a tevékenységektől, amelyeket az egyetemisták ilyen alapon nagy szeretettel űznek ( például bulik, kocsmák látogatása, ahova egészen biztos, hogy nem haszonszerzés miatt megy, vagy az egyéb szórakoztató tevékenységek). Itt olyanra kell gondolni, amivel segíthetjük a társadalmat, és a rászorultakat. Például karitatív munka. Elég csak beírni a keresőbe ezt a két szót, máris 59 600 találatot olvashatunk.

Most megkérdezheted tőlem, hogy ez szép és jó, de mi közöd van ehhez? Ha úgy nézzük nem sok. De nem véletlenül akarják erre a problémára terelni az emberek figyelmét. Elég csak hazánkban történtekre gondolni, az évenként jelentkező árvizekre, a vörös iszapra. És emellett még ott vannak a különféle betegségek, otthontalanok, árvák és még folytathatnám a felsorolást milyen problémák segítésére létrehozott szervezetek.

Nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, olvassuk a híreket neten vagy újságban. És párperc szörnyülködés után visszatérünk a szobánkba és folytatjuk a laptopon való munkát, keresgélünk 100 csatorna között, lapozunk egyet az újságban. Megtehetjük. Mert minket nem érintenek ezek a problémák. És remélhetőleg nem is fognak. De azokat, akiknek ez a valóság, akik mindennapjait a kétségbeesés, a bizonytalanság, félelem uralja, nem tehetik meg ezt. Nekik ott, akkor kell ezzel megküzdeni. Ehhez nyújtanak segítséget a szervezetek, és nyújthatunk valamilyen formában  mi is. Nyílván senkitől nem várják el, hogy milliókat utaljon a különböző számlákra, felépítsen házakat, vagy más csodát tegyen.

Gondolom, ti is évente legalább egyszer csináltok egy nagy selejtezést, ahol ruhákat, netalán rég nem használt játékokat, könyveket szelektáltok. Mi lesz ezekkel? Egyszerűen csak kidobjuk, jobb esetben fiatalabb rokongyereknek tovább adjuk. Azonban azt megtehetjük, hogy másnak adjuk. Nem egy szervezet gyűjt ruhákat, játékokat, és más adományokat a rászorulóknak. Mennyiből tart zsákba, szatyorba tenni, amit amúgy is nem szükségesnek ítéltél, és elvinni egy gyűjtőhelyre? Szerintem nem sokból.

Nem mondom, hogy válts életmódot, és ezentúl mindig és mindenhol a nagyobb jónak szenteld az életed. De néha lassíts egy percre, nézz körbe. Gondolj bele mi mindened van, minek örülhetsz. És csak egy percre képzeld el, milyen érzés lenne, ha az összes számodra kedves dolog valami miatt eltűnne, ha ott maradnál egyedül.

A te döntésed, mit teszel.