Ezt a képet egy molyos ismerősömnél látom újra és újra. Engem megfogott. Illetve a vers is, ami alá volt írva:

Balázs Tibor: Némák
A némák
Ha ki akarják mondani:
Szeretlek
El kell hogy engedjék
Egymás kezét.

Az utóbbi pár napban nem sok minden történt. Befejeztem egy mesét, remélem tetszeni fog az illetőnek. Belekezdtem egybe, ami csak úgy magamnak írom, ha kész lesz (távoli jövőben), akkor majd felrakom azt is :D. Bespájzoltam magamnak egy csomó könyvet, elkezdtem rendesen tanulni a hajrák előtt, barátnőztem, sokszor fagyiztam. És megállapítottam, hogy a számomra fontos emberek közelében vagyok félénk, és gyáva. Teljesen jó a dolog. Pláne mikor megjegyzik, hogy elgondolkodtam, és igazából pont rajtuk gondolkodom...és mondanám...aztán mégsem teszem. Ilyenkor jut eszembe, hogy tulajdonképpen lehet h jól álcázott antiszoc vagyok...