Már nem egyszer hallottam azt, hogy bloggolnom kellene, mert az milyen jó. Nem igazán akartam ebbe belevágni, mert itt mégiscsak olyan dolgokról mesélhet az ember, amivel mások esetleg visszaélhetnek. De végülis miért ne? Ha már a könyvesblogomat elkezdtem, ennek is igazán adhatok egy esélyt. De előre bocsátom, a saját kis naplómat azért továbbra is vezetni fogom, mert van, amit nem fogok megosztani.
A blog a mindennapjaimat, a nevetéseket, sírásokat, botlásokat és szárnyalásokat fogja tartalmazni. Legalábbis ez a cél. Na és, hogy összegyűjtsem a saját kis szerzeményeimet. Rajzok, novellák. Hogy egy helyen legyen minden, ami egy kicsit is fontos nekem.
A cím sem véletlen választás. Még hiszek. Hogy miben? Az életben, az emberekben, magamban. Mert voltak olyan szakaszaim, amikor nem láttam kiutat, mikor a magány körbefont és nem eresztett. De még mindig tudok hinni, hogy lesz jobb is. És addig igazán boldog lehetek, amíg ezt képes vagyok megőrizni. Bízni és hinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése