Remény

Sötét és szürke érzelem,

Oly fénytelen a félelem.

Körbefon, és megragad,

Mindenemre rátapad.

Letépni, elhagyni nem lehet,

Mint egy kutya, hűségesen követ,

Önmagamba zárva ketten,

Két árny, egy keretben.

Lassan múlnak el a percek,

S mindent magamba rejtek.

Fényt keresve nézem az eget,

Vajon szebb holnapot rejteget?

Majd kigyúlnak a csillagok,

S fényük bennem is ragyog.

Barátság, szeretet, remény,

Ez is egyfajta nyeremény.

A fényt kezem közé zárva,

Hinni kezdek egy jobb világba.

A tanulás helyett, és más írni valók helyett verselek...:)