Egyszer akarjon az ember lánya nagyon, sürgősen orvoshoz menni...és naná, hogy akkor nem talál sehol senkit!
Jó, belátom, hogy helyzetemet nehezíti, hogy egyetemistaként nem a saját városomban kerestem a szakorvost. De az már tényleg röhej, hogy a koli orvos csak márc.9. után tudna fogadni, az egyetemit knkrétan nem találom, a szakrendelőben, amit nézegettem ott ami nekem kellene pont nincs.
Közben meg akkorra a gyomrom, mint egy kavics az idegességtől. Idegességtől, mert egyrészt nem akarnám, hogy tényleg bibi legyen, másrészt, mert még tudtam volna halasztgatni a találkozást ezzel az orvostípussal. És most mégis gőzerővel azon teperek, hogy valakihez még a héten bejussak. Ami lehet, hogy mégiscsak otthon valósul majd meg, ha mákom van. Csakhogy itt lenn barátnőm elkísért volna, otthon meg nem fog senki, délelőtt...:( Úgyhogy egyelőre marad a para, az ima, és próbálom elhessegetni a sötétgondolatfelhőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése