Nem vagyok tökéletes. Ezt tudom magamról. És azt is, hogy sosem leszek az. Tudom, hogy nem fogok megfelelni mindenkinek, ezért igyekszem csak magamnak és a számomra tényleg fontos emberek véleményére adni. De...amin egyszerűen nem tudok változtatni:
1. Nem szeretek bulizni. Nekem mondhatják, hogy most kell élni, most vagyok fiatal, nincs gyerekem, időm mint a tenger (varrat tépegető hiénakacaj...) stb. Na de nem. Nem az én műfajom. Jobb szeretek otthon, vagy egy kedves baráti körben leülni, beszélgetni, mint a zajos diszkóban nyomorogni. Erre tökéletes példa a szilveszter...addig tetszett, míg a baráti körrel az albérletben hülyéskedtünk, beszélgettünk, kártyáztunk. És utána másfél óra szenvedés a zajos, zsúfolt, cigifüstös szórakozóhelyen. Én kipróbáltam, adtam neki egy esélyt...de ha a barátommal és hozzám szintén közelálló lányokkal sem tudtam ezt élvezni, akkor szerintem nem is fogom. Az más kérdés, hogy akkor mit fogok csinálni az elkövetkező szilvesztereken...:), vagy keresem a hasonszőrűek társaságát, vagy egy jó könyvvel, filmekkel stb-vel elleszek. És lehet szörnyülködni, de akkor is megfelelne nekem. Anyámnak igaza lehet...rossz évszázadba születtem.
2. Nekem is lehetnek szar pillanataim. Lehetek beteg, fáradt, vagy épp hullámvölgyben. És ilyenkor tényleg nem olyan jó az önkontrollom, mint általában. Tényleg szoktak olyan dolgok kicsúszni a számon, amit más esetben magamban tartanék, vagy háromig elszámolnék és csak akkor reagálnék. De ennyi engedtessék meg nekem. Utána megint a jó kislány leszek...
3. Pótcselekvő :D. Aki még nem látott engem otthon a szobámban zenét hallgatni...maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül van a szobámban tennisz labda, a koli szobában meg gumilabda a kezem ügyében.
4. Ragaszkodó. Mivel nekem mindig több és több szeretet kell, viszont bizonytalan vagyok önmagamban, és tartok az ismeretlenektől, a baráti körömet, rokonságot terhelem. Igyekszem figyelni arra, hogy ne essek át a ló túloldalára, ne akarjak birtokolni mindenkit, ne legyek féltékeny. De...szeretném, ha szeretnének.
Észre vettem egy másik érdekes dolgot. Én vagyok a harmadik kerék. Valahogy mindig sikerül egy már meglévő barátságba belecsöppenni. Általános iskolában, középiskolában és most itt az egyetemen. Könyörgöm, még a felnőtt ismerőseimnél is van egy ilyen...elgondolkodtató. Csak tundám miért keresem az ilyet újra és újra. Hiszen egy ilyen helyzetben oda kell figyelni az egyensúlyra, a másik két emberre. Mert ha nem, könnyen lehet, hogy az egyik feleslegessé válik. Túl jól ismerem, milyen érzés az...de akkor miért adok ennek lehetőséget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése