Hónapok óta először érzem azt, hogy most jó. Mármint tényleg rendben van minden. Aztán persze ez közel sincs így, de ettől sem a sírógörcs nem akar rám törni, sem az idegbaj. Fekszem az ágyon, hallgatom az ablakon kopogó esőt, és a halkan szóló rádiót, miközben a macska békésen összegömbölyödve fekszik mellettem. Egyszóval semmi különlegeset nem teszek, nem találtam fel az AIDS ellenszerét, és mégis.
