Tavasz

Itt a tavasz, érzi már
ember, és minden madár.
Száll az ének, szól a kórus,
vonzza egymást a két pólus.

Férfi és nő, s az örök tánc,
folyamatos, mint egy lánc.
Vonnza egymást, majd taszítja,
egymást békén sosem hagyja.

Kecsegtetve, csalogatva,
majd ez csap át szép kis harcba,
hogy azután elcsitulva,
összesimuljatok békésen újra.

Gyűlölöd és szereted,
dícséred és megveted,
de a láncot nem szakítva
kezded mindig újra-újra.

Szól a ritmus, benned rezeg,
minden procikád erre remeg.
Közeledve, távolodva,
egymás iránt lángragyúlva.

Itt a tavasz, érzi már,
ember, és minden madár.
Száll az ének, szól a kórus,
vonzza egymást a két pólus.