Barátság

Angyalok ők, kik velünk élnek,

Vagy tán tündéri, pici lények,

Kik napjainkat szebbé teszik,

S gondjainkat magukkal viszik.

Én hiszek bennük, és csak nézem,

Mily üres lenne nélkülük létem,

Barátok nélkül, egymagamban,

Egy embertelen valóságban.

Állj meg egy percre, kérlek,

Nézz körbe, és lásd meg őket.

Ott vannak, hol nem is várnád,

Lehet ők adják éjjel a párnád.

Veled nevetnek vagy sírnak,

Sebedre írt csak ők adhatnak.

De egyre vigyáz, bár veled vannak,

A rabságot nem tűrik, s elhagynak.

Ne láncot adj nekik, hanem lényedet,

És persze néha-néha a figyelmedet,

Mert lehetnek bármily különleges lények,

Szeretetre, figyelemre, kedvességre kérnek.

Ha így teszel, lásd gazdag vagy,

Mert egy barát el tán sosem hagy.

Ám ha te inkább birtokolni vágynál,

Jobb, ha nem reménykedsz-e világnál,

Akkor csak kívülről nézheted,

A másik benn hogy nevet.

A barátság nem rabság, nem játék,

Mindennél fontosabb, szebb ajándék.

Ezt kényszeríteni nem lehet,

Szívből adják, nem elveszed.

Légy hát ember, figyelj rám,

Nem hiába jár a szám.

Barátkozni csak úgy lehet,

Ha önzőséged félre teszed,

Nem Én leszel, hanem Mi,

Kit a másik világa is érdekli.

Angyalok, tündérek lejtik táncuk,

Felvillan a szép világuk.

Beléphetsz, ha készen állsz,

De ajánlom, hogy jól vigyázz.