Hét napjaihoz való viszonyom :D

Hétfőn csak szenvedek,

az órára meredek.

Első napja a hétnek,

a tanulás, s munka menetének.

Kedden már nevetek,

könnyebben lépkedek,

hiszen ebbe is belejön az ember,

hogy reggelente korán fel kel.

Szerda a középpont, mit várhatsz,

innentől kezdve visszaszámlálhatsz.

Várhatod, hogy végre jöjjön a nap,

amikor nincs más, csak az, hogy ágyban maradj.

Csütörtök már lassan múlik el,

s magadat folyton figyelmeztetni kell,

hogy a tanárra/munkára odafigyelj.

S jő a péntek és én rosszul vagyok,

mert az óra lassan jár, s még mindig nem otthon vagyok.

Majd szinte futva rohansz haza mert várod,

kit szemed és szíved oly régen nem látott.

A szombat a kánaán, mit oly nagyon óhajtottál,

nincs túl sok okod arra, hogy az ágyból kimásszál.

Egész nap pihensz, s barátokkal trécselsz,

Egy esti bulin vajh mit merészelsz?

Vasárnap a semleges, mikor már érzed,

lassan újra feléd kúszik a végzet.

S bár még lógatod a lábad, már tervezed,

következő szombaton a helyed majd meg hol leled.

Munka

Korán reggel még lábujjhegyen járok,

az ablakon át rózsaszínű hajnalt látok.

Alszik még a város, míg a buszra várok,

az emberek fejében még zajlanak az álmok.

 Munkahelyem csendjét megtöri a nyüzsgés,

reggelente van itt némi pörgés.

Majd elhal ez is, s kezdődik az unalom,

mikor csak várom, hogy e helyet elhagyom.

Csöngenek a telefonok, sípol a sorompó,

majd elhalkul minden és lelassul a tempó.

Az óra végre elüti az ötöt,

s szívem dobogva jelzi az örömöt.

Hazaérve az ágyra huppanok,

fejemben gondolatok után kutatok.

Felpillantva a naptárra és sóhajtva jelzem,

Jöjj gyorsabban kedves péntek, jelenlegi szerelmem.

:D

Egy hónap áttekintése

Nos, majdnem egy hónapja dolgozom. Reggelente 5:40kor kelek...én mondom istentelenül korán van ez, még nekem is :D. Általában ezt látom, amikor ilyenkor kipislantok az ablakomon:

Szépnek szép. Miután magamhoz térek, felöltözök, felcuccolok, megveszem a reggelit/ebédet, elsprintelek a busz iránt. Amint megérkezem (jóh, a megállótól még 5 perc séta, de az nekem nem táv XD) már át is veszem a munkát. Igazából tényleg nem nehéz. Van egypár negatív oldala: unalmas, hosszú, monoton, de van pozitív rész is: tudok mellette olvasni/tanulni, annyira nincs messze, nem fizet rosszul, nem fizikai munka egész nap, kedvesek az emberek velem. És valljuk be, amúgy sincs sok választásom, szóval ezt kell szeretni. Egész nap itt üldögélek, és kapcsolom a hívásokat, kiadom a kulcsokat,újságokat, és irányítom az érdeklődőket a megfelelő irodákba:

Ez alatt az egy hónap alatt rengeteg könyvet olvastam. És az angol nyelvkönyvemmel is majdnem végeztem, pedig ezt még sose sikerült elérnem eddig :D.
Néha születik egy-egy vers is, majd nem sokára felteszem, amit tegnap írtam.
Letelt az augusztus, a legtöbb ismerősömnek így, vagy úgy, de ez egyet jelent az évkezdéssel a suliban. Ami azt jelenti hogy sokukat alig fogom látni, bár tény, hogy ha rendszeresen kapom a fizetést, akkor talán havi egy-egy leruccanás hozzájuk talán belefér majd. Másokat pedig kicsit többször fogom tudni látni, ami jó. Van akit kb ugyanannyiszor, csak a nap lesz más :D.
És ez azért furcsa lesz. Hogy nem órákon ülök a barátnőmmel, nem fogok esténként zh-ra tanulni, nem tárgyalom ki szobatársammal a napomat. Nem lesz le-fel utazgatás vonattal. Ez jó is, rossz is. Lesz időm, kicsit "pihenni", de nah. Hiányzik már most a dolog, pedig még csak egy hónapja dolgozom...mi lesz még itt később?

Elkezdtem angol tanárhoz is járni...megint. Remélem most már tényleg átmegyek. Úgy néz ki, november 24-én lenne a vizsga, ami a legszimpatikusabb, de majd még meglátjuk, milyen szinten fogok állni. Nem akarom a pénzt pocsékolni, mert most még egy januári is beleférne, vagy egy februári, ha az biztosabb.
 Allergia minden mennyiségben, na meg a héten fülfájás is, úgyhogy elegem van. Kész.
Viszont tegnap kaptam ezt is, és nagyon jól esett kicsi lelkemnek. Sanszos, hogy hosszú időre ez lesz a legjobb dolog, ami történt velem, szóval igyekszem nagyon megbecsülni:

Nah, mára ennyi. :)

Elmélkedve

Lassan telnek a napok,

a jövőtől vajh mit kapok?

Más lesz most az év, mi vár

a félelem belém mar, hogy szinte fáj.

Távol attól, kit szeretek,

távol mindentől, mit ismerek.

Csak egy év, ha sikerül a vizsga,

de oly sokszor volt már ez a "ha".

Remény és félelem dúl most bennem,

a csata közben szívem meg-megrebben.

Egy év, súgja a szél, s gyomrom összeszorul,

Mi van ha kevés?- kérdi szívem bizonytalanul.

Hát szól a fohász, bárkihez, ki hallja,

most adjon erőt, csak egy pillanatra,

csak annyira, hogy erőm legyen az akadályt venni,

s a saját utamon egy új lépést megtenni.

Nyári éjjel

Nyári éjjel csillagok alatt megigézve állok,

tágra nyílt szemekkel egy új világot csodálok.

Selymes sötét borul fölém, s szinte védőn ölel,

néma csöndben a táj most csak reám figyel.

Fák ágain szél csak gubbaszt, a hajnalt várja,

az esthajnalcsillag odafentről mosolyog reája.

Nyikorognak a lépcsők, s roppannak a gerendák,

az itt alvókra a falon mászó pelék a frászt hozzák.

Mögém lépsz, s érzem ölelésed átér,

karjaid közt a biztonság most rám fér.

Hozzád bújok, felnézek rád, de elmúlik a pillanat,

miért fél az ember, hogy a happy end most elmarad?

Kétségek közt vergődve a csillagokra nézek,

reszketve, halkan tőlük segítséget kérek.

Némán áll az új világ, s én idegenként állok,

egyre magányosabban a válaszra várok.

Nyár röviden

Halihó!
Élek, csak nem nagyon volt mit írni. Pihentem, olvastam, sorozatot néztem ezerrel. Aztán volt 5 napos nyaralás barátommal Balatonnál.

Nagyon jó volt, szép volt, és dög meleg volt :D.
Azóta pedig beindult a munka is, ugyanis dolgozni kezdtem. O.o Recepciós vagyok...hát nem túl izgalmas, de legalább tudok napközben angolozni, meg majd tételt tanulni a felvételi előtt, és persze olvasni. Na meg pénzt kapok érte.
Született két vers is mostanában, egy még a nyaraláson, egy pedig munka közben, mindjárt felteszem őket. Illetve elkezdtem egy újabb mesét, de nem tudom mi lesz belőle. Remélem lesz ihlet, és akkor gyakrabban jövök. :D.

Punnyadás felső fokon

Nos. Túléltem az utolsó évet a Bsc-én, és még idegösszeroppanást sem kaptam. Bár azt hiszem, igen sokan lélegeztek fel rajtam kívül, annak örömére, hogy túl vagyok a megpróbáltatásokon :D. Kicsit hisztis vagyok, ha túl sok stressz ér. A vizsgák, a szakdolgozat védés, az államvizsga...mind-mind kipipálva. Bár a nyelvvizsga probléma miatt sajnos jövőre nem tudok Msc-re menni, azt hiszem ez nem is olyan nagy baj. Túl sok és túl hosszú volt nekem ez az egy év. A kényszerű szünet talán arra is jó lesz, azon kívül, hogy valamit kezdjek az angollal, hogy magamhoz térjek, és összeszedjem magam, mielőtt nekiugrok az új egyetemi szenvedésnek. :D.
Az utóbbi másfél hetet alvás, evés, olvasás, punnyadás töltötte ki. De holnaptól elkezdem folytatni a mesekönyv írást, az angolul olvasás gyakorlását is. Na meg haladok a saját könyveimmel, ugyanis 20 db várja a polcomon, hogy elolvassam.

Egen, lehet hogy egy csöppet túlzásba estem...:D. De még így is van, amit szeretnék meg venni magamnak, és kb 50, amit könyvtárból, de egyelőre ezek csak tervek. Még nekem is megvannak a határaim, de tényleg :).
Nem tudom, ki hogy van vele, de azt kell mondanom, hogy meleg van. Mármint én szeretem a jó időt, mert télen nagy mértékben fázok. De azért az öngyulladást, mint olyat én sem preferálom. Szegény amcskámról ne is beszéljünk, szinte a falra tapad, hátha az hűti. :D.
Nah, ha lesznek új mesék, meg izgalmas dolgok akkor jövök. Addig aki dolgozik, vagy vizsgázik, azoknak a kitartás. Mindenki másnak pedig jó pihenést, nyaralást, meg amit akar.