Szürkeség...

A szürke és, s világ bágyadtságát érzem,

a nyár melegének emlékét hiába idézem.

Hideg szél fúj, s lomha felhők szállnak,

újabb pofont adva lelkem borús hangulatának.

Két ásítás között a telefont felveszem,

s percenként az óra mutatójának mozgását lesem.

Mókuskerék, mi fogva tart. Nem ezt vártam,

mikor gyermekként a jövőmet kitaláltam.

S mégis, néha itt is vannak szép napok,

bár tény, hogy hideget-meleget is kapok.

A jövő bizonytalansága belém mar és űz,

a könyvek és a nyelv bennem új reményláncot fűz.

S ha jön az idő, majd pergetem a szemeket,

makacsul bízva a jövőre nevetek.

Szomorú ég, ki most reám nézel,

igazán megdobhatnál néha egy kis fénnyel.

De hallgatsz némán, magadban borongva,

én meg itt ülhetek, napfényes nyárról álmodozva.

Itt az ősz

Nem vesztem el véglegesen, csak egyszerűen semmi érdemleges nem történik velem, amióta a munka világában élek. Monoton napjaim a felkelés-munka-otthon pihenés-alvás-felkelés körében zajlanak, amit az olvasás, angolozás, barátokkal találkozás tör meg egy kicsit. Erről meg minek írjak? :D.
A hosszú hétvége azért kicsit izgalmasabb volt, színházban jártam, Budapesten barangoltam, rég nem látott ismerőssel találkoztam. A végeredménye kisimult idegek, boldogság, és nagy mértékű izomláz :D. De megérte. Ha mese, vagy vers születni fog, azt úgyis felteszem majd. De mostanában kerül az ihlet, hiába lobbannak fel bennem ötletszikrák, a megvalósítás nem jön össze, szóval egyelőre érjétek be ezzel, ami fent van. Remélem mindenki kellemesen töltötte az elmúlt napokat, sokat tudott pihenni, és felkészült az újabb tanulós, munkás hétre.

Közelgő tél

Ballag az ősz, s én szomorkásan nézem,

lajstromozom mit hozott, s mit visz el tőlem.

Elviszi a szép időt, a reggeli nap fényét,

myári napok melegének hevítő emlékét.

Jő a tél, lassan lépked,

batyujába a következőt hozza néked:

A fagyos hideget, a ködös hajnal titkát,

a sötétséget, mely életrekelti fantáziád szárnyát.

Hozza majd a havat, mi ropog a lépted alatt,

s fehér színével mindent szentté avat.

S elvileg jön még vele az ünnep melege,

mikor érzed azt, hogy a másik szeret-e.

S hogy jó lesz-e vagy rossz, azt még nem látom,

szép legyen és békés, én csak ezt kívánom.

Dönteni kell

Egy sötét erdőben bolyongva,

az árnyékoktól borzongva,

csak némán lépked az ember lánya,

ha a helyes utat nem találja.

Mert mi a helyes?-kérdi némán,

a választ szívében sem találván.

Hisz az ész mit mond, csupa értelem,

míg a szív válasza színtiszta érzelem.

Botladozva hát eme dzsungelben,

küzd önmagával a lelke legmélyében.

Segíteni itt másnak nem lehet,

csak mellette állhat, de mást nem tehet.

Jöhet bármi, boldogság vagy szívfájdalom,

ha szükséged van rá, a kezed fogom.

Sétálok veled az erdő mélyén,

Szívünk legbelső rejtekhelyén.

Hét napjaihoz való viszonyom :D

Hétfőn csak szenvedek,

az órára meredek.

Első napja a hétnek,

a tanulás, s munka menetének.

Kedden már nevetek,

könnyebben lépkedek,

hiszen ebbe is belejön az ember,

hogy reggelente korán fel kel.

Szerda a középpont, mit várhatsz,

innentől kezdve visszaszámlálhatsz.

Várhatod, hogy végre jöjjön a nap,

amikor nincs más, csak az, hogy ágyban maradj.

Csütörtök már lassan múlik el,

s magadat folyton figyelmeztetni kell,

hogy a tanárra/munkára odafigyelj.

S jő a péntek és én rosszul vagyok,

mert az óra lassan jár, s még mindig nem otthon vagyok.

Majd szinte futva rohansz haza mert várod,

kit szemed és szíved oly régen nem látott.

A szombat a kánaán, mit oly nagyon óhajtottál,

nincs túl sok okod arra, hogy az ágyból kimásszál.

Egész nap pihensz, s barátokkal trécselsz,

Egy esti bulin vajh mit merészelsz?

Vasárnap a semleges, mikor már érzed,

lassan újra feléd kúszik a végzet.

S bár még lógatod a lábad, már tervezed,

következő szombaton a helyed majd meg hol leled.

Munka

Korán reggel még lábujjhegyen járok,

az ablakon át rózsaszínű hajnalt látok.

Alszik még a város, míg a buszra várok,

az emberek fejében még zajlanak az álmok.

 Munkahelyem csendjét megtöri a nyüzsgés,

reggelente van itt némi pörgés.

Majd elhal ez is, s kezdődik az unalom,

mikor csak várom, hogy e helyet elhagyom.

Csöngenek a telefonok, sípol a sorompó,

majd elhalkul minden és lelassul a tempó.

Az óra végre elüti az ötöt,

s szívem dobogva jelzi az örömöt.

Hazaérve az ágyra huppanok,

fejemben gondolatok után kutatok.

Felpillantva a naptárra és sóhajtva jelzem,

Jöjj gyorsabban kedves péntek, jelenlegi szerelmem.

:D

Egy hónap áttekintése

Nos, majdnem egy hónapja dolgozom. Reggelente 5:40kor kelek...én mondom istentelenül korán van ez, még nekem is :D. Általában ezt látom, amikor ilyenkor kipislantok az ablakomon:

Szépnek szép. Miután magamhoz térek, felöltözök, felcuccolok, megveszem a reggelit/ebédet, elsprintelek a busz iránt. Amint megérkezem (jóh, a megállótól még 5 perc séta, de az nekem nem táv XD) már át is veszem a munkát. Igazából tényleg nem nehéz. Van egypár negatív oldala: unalmas, hosszú, monoton, de van pozitív rész is: tudok mellette olvasni/tanulni, annyira nincs messze, nem fizet rosszul, nem fizikai munka egész nap, kedvesek az emberek velem. És valljuk be, amúgy sincs sok választásom, szóval ezt kell szeretni. Egész nap itt üldögélek, és kapcsolom a hívásokat, kiadom a kulcsokat,újságokat, és irányítom az érdeklődőket a megfelelő irodákba:

Ez alatt az egy hónap alatt rengeteg könyvet olvastam. És az angol nyelvkönyvemmel is majdnem végeztem, pedig ezt még sose sikerült elérnem eddig :D.
Néha születik egy-egy vers is, majd nem sokára felteszem, amit tegnap írtam.
Letelt az augusztus, a legtöbb ismerősömnek így, vagy úgy, de ez egyet jelent az évkezdéssel a suliban. Ami azt jelenti hogy sokukat alig fogom látni, bár tény, hogy ha rendszeresen kapom a fizetést, akkor talán havi egy-egy leruccanás hozzájuk talán belefér majd. Másokat pedig kicsit többször fogom tudni látni, ami jó. Van akit kb ugyanannyiszor, csak a nap lesz más :D.
És ez azért furcsa lesz. Hogy nem órákon ülök a barátnőmmel, nem fogok esténként zh-ra tanulni, nem tárgyalom ki szobatársammal a napomat. Nem lesz le-fel utazgatás vonattal. Ez jó is, rossz is. Lesz időm, kicsit "pihenni", de nah. Hiányzik már most a dolog, pedig még csak egy hónapja dolgozom...mi lesz még itt később?

Elkezdtem angol tanárhoz is járni...megint. Remélem most már tényleg átmegyek. Úgy néz ki, november 24-én lenne a vizsga, ami a legszimpatikusabb, de majd még meglátjuk, milyen szinten fogok állni. Nem akarom a pénzt pocsékolni, mert most még egy januári is beleférne, vagy egy februári, ha az biztosabb.
 Allergia minden mennyiségben, na meg a héten fülfájás is, úgyhogy elegem van. Kész.
Viszont tegnap kaptam ezt is, és nagyon jól esett kicsi lelkemnek. Sanszos, hogy hosszú időre ez lesz a legjobb dolog, ami történt velem, szóval igyekszem nagyon megbecsülni:

Nah, mára ennyi. :)