One year

Az ősz hangulatát egyetmista létem óta az hozza meg egyértelműen, amikor felveszem az új diákmatricát. Addig minden csak olyan jelzés értékű: az órák felvétele, a visszaköltözés, a barátokkal történű találkozások. Mintha csak hangolódnánk a dologra, de még a nyárban élnénk.

Helló Augusztus

Love the life

Az utóbbi pár napom arról szólt, hogy valami isteni kegyelemnek köszönhetően, azt érzem, jó élni. Csak így, szimplán. Semmi kérkedés, nem vittem véghez nagy dolgokat, azaz nem váltottam meg a világot, nem változtattam semmit a megszokásaimon. Mégis, hosszú-hosszú idő óta először éreztem magam elégedettnek, nyugodtnak (more or  less) és boldognak. Észre se vettem, hogy mennyire hiányzott már ez az élmény, amíg újra meg nem tapasztaltam.

Hello, June

Néha elgondolkozok azon, hogy mennyi minden történik velem egy hónapban, aztán amikor odakerülök, hogy leírjam őket, egyrészt nehéz összeszedni őket, másrészt rájövök, hogy azok csak nekem tűnnek "nagy" dolgoknak. Bár ezzel valószínűleg minden ember így van. Na, lássuk, hogy telt a május második fele...

Elmúlt napok margójára

Nem mondamán, hogy unatkoztam az elmúlt időszakban, de ehhez lassan kezdek hosszászokni. Of course, jó pár izgalomnak saját magam voltam a megalkotója. Yepp, ha a hülyeség fájna, én már ordítanék, az fix.

Na de nézzük az elmúlt napokból levont tanulságokat. :D

Sorry

Márciusi zárás

Nem kell mondanom semmit, not enough time, sorry :D.
Na, de lássuk, mivel is telt az elmúlt hónap. Voltunk Szegedet bemutató programon, aminek keretén belül egy csoomó érdekességet hallottunk a Dómról, a terekről, a zsinagógáról. Na igen, meg egy kicsit megfagytunk, mert nem a legjobb időt fogtuk ki, de ez van. Illetve mi még barátommal megmásztuk a Dómnak a tornyát, ami nekem már évek óta bakancslistás vágyam :D.