Októberi szemle

Meglepően gyorsan rohant el ez a hónap is, de most legalább nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi sem alatta. Igaz, máskor sem unatkozok, csak akkor valahogy sokkal hétköznapibb dolgok esnek meg velem, és minek írjak arról, hogy a hétvégén teszem azt takarítottam? Na ugye.

Days

One year

Az ősz hangulatát egyetmista létem óta az hozza meg egyértelműen, amikor felveszem az új diákmatricát. Addig minden csak olyan jelzés értékű: az órák felvétele, a visszaköltözés, a barátokkal történű találkozások. Mintha csak hangolódnánk a dologra, de még a nyárban élnénk.

Helló Augusztus

Love the life

Az utóbbi pár napom arról szólt, hogy valami isteni kegyelemnek köszönhetően, azt érzem, jó élni. Csak így, szimplán. Semmi kérkedés, nem vittem véghez nagy dolgokat, azaz nem váltottam meg a világot, nem változtattam semmit a megszokásaimon. Mégis, hosszú-hosszú idő óta először éreztem magam elégedettnek, nyugodtnak (more or  less) és boldognak. Észre se vettem, hogy mennyire hiányzott már ez az élmény, amíg újra meg nem tapasztaltam.

Hello, June

Néha elgondolkozok azon, hogy mennyi minden történik velem egy hónapban, aztán amikor odakerülök, hogy leírjam őket, egyrészt nehéz összeszedni őket, másrészt rájövök, hogy azok csak nekem tűnnek "nagy" dolgoknak. Bár ezzel valószínűleg minden ember így van. Na, lássuk, hogy telt a május második fele...

Elmúlt napok margójára

Nem mondamán, hogy unatkoztam az elmúlt időszakban, de ehhez lassan kezdek hosszászokni. Of course, jó pár izgalomnak saját magam voltam a megalkotója. Yepp, ha a hülyeség fájna, én már ordítanék, az fix.

Na de nézzük az elmúlt napokból levont tanulságokat. :D