Nyugaton a helyzet változatlan...

Azaz azért még sem. Elrohant a március vége, és elképesztő sebességgel közeledett az OTDK időpontja, amit mi egyre inkább rémülten figyeltünk.

Napsütéssel egybekötött elmélkedés

Őszintén szólva a mai napom eddig erről a mondatról szól. Komolyan. Isteni kegyelem. :D. Ma elégedett vagyok magammal, mert annak ellenére, hogy marhára nem keltem korán és délig a semmittevést műveltem igen magas fokon, most már túl vagyok egy tétel kidolgozásán, japán gyakorláson, hímzésen.

Hello Spring

Habár a hónap elején annyira nem látszott, de itt a tavasz. Illetve néha még mindig bekacsint a búskomor, esős, szürke idő, de azért már néha látszik, hogy itt bizony tavasz lesz. Én legalábbis érzem :D. Ergo elindult a mozogjunk, mert muszáj érzés bennem, ami általában hatalmas méretű sétákban szokott manifesztálódni.

Filmek és új félév

Hm, úgy látom megint lesznek problémák a pontos és gyakori jelentkezésekkel :D.

Belekezdtem az utolsó félévembe, és ez egyszerre tölt el örömmel és félelemmel. Azért furcsa belegondolni, hogy ezután már nem leszek igazán diák, még akkor sem, ha PhD-t csinálok. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre még csak bizonytalanság és talán-ok sorozata az, ami körbe vesz, semmi biztos pont nincs. És ezt jobban utálom, mint mikor biztosan tudom, mire nincs lehetőségem, mert akkor legalább az ember elkezd másfele próbálkozni. Most meg csak úgy lógok a levegőben. De majd lesz valami, mert olyan még sosem volt, hogy ne lett volna. És ahogy egy könyvben olvastam: Mindig van megoldás ;).

Film hátán film

Az államvizsgatételek kidolgozása, hímzés, és a vásárlás/házimunka kombó mellett még mindig elég sok szabadidőm maradt, főleg hogy nem fekszem túl korán mostanában (egyetemen ez komoly gondot fog okozni :D), így a maradék időt különböző filmek, sorozatok nézésével töltöm. Na jó, olvasok is, de arra ott a másik blog, szóval itt most azt nem fejtem ki.

Most jó

Hónapok óta először érzem azt, hogy most jó. Mármint tényleg rendben van minden. Aztán persze ez közel sincs így, de ettől sem a sírógörcs nem akar rám törni, sem az idegbaj. Fekszem az ágyon, hallgatom az ablakon kopogó esőt, és a halkan szóló rádiót, miközben a macska békésen összegömbölyödve fekszik mellettem. Egyszóval semmi különlegeset nem teszek, nem találtam fel az AIDS ellenszerét, és mégis.

One life

"Mindenkinek egy élete van. A második azután kezdődik el, mikor erre rájön." 

Igazán tudatosítanom kellene magamban azt, miért érdemes harcolni, és mi az, amit hagyni kell elmenni. Min szabad felhúzni magát az embernek, netalán félni (bár azt talán sosem kellene), és mire kellene csak legyinteni. Majd lesz más. Jobb. Néha úgy érzem, ezt a leckét sose fogom megtanulni, hiába próbálja az élet belém verni.