Winter is coming...

...és én ehhez mérten téliesítettem is magam, igaz, mások segítségével. :D Mert kis naívként azt gondoltam, áh, jó idő lesz még...de nem.
Na de lássuk, mi történt azóta, amióta nem jelentkeztem.
Jelentem alássan, több időm nem lett :D. Még mindig simán összehozzuk Valival a napi 13-14 órát. De ehhez lassan kezdek hozzászokni. Él bennem a gyanú, hogy most már inkább azt kellene megoldanom, hogy korábban feküdjek le :D.

The first month

Pontosan. Eltelt egy hónap (sőt, inkább elrohant), és hatványozottan igaznak érzem a fenti kép szövegét. :D

De legalább megtudtam magamról azt, hogy szükség esetén simán képes vagyok lenyomni több, mint 12 órát egyhuzamban a laborban. Abba már ne menjünk bele, hogy másnap hogy néztem ki, és főképpen hogyan éreztem magam.

Well, hello autumn

Alapvetően nem ez a kedvenc évszakom, de azt be kell látnom, hogy meg vannak a maga szépségei. Lássuk, miért is kellene szeretnem, ha már úgyis itt van:

My first month

Szóval, augusztus közepe óta eltelt pár nap, és nem unatkoztam közben egy cseppet sem. Voltunk barátokkal pár napot közösen nyaralni, bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, azért jól éreztük magunkat. Vagyis én igen, de remélem a többiek is.
Aztán hazaugrottunk, hogy szinte rögtön neki is indulhassunk Szegedre a SZIN-re. Ez a program már nagyon régóta a kívánságlistámon van, de eddig sose jött össze. Most úgy döntöttem, mindegy, mi lesz, felvesznek, nem vesznek, lesz munkám, nem lesz munkám, én erre akkor is elmegyek. :D Vagy azért, mert megjutalmazom magam, vagy azért, hogy megvígasztaljam.

Apró örömök

Akár a képen látható macska, körülbelül én is így pihentem az elmúlt napokban. Ilyenkor rájövök arra, hogy szép-szép, ha az embernek van mit csinálnia, és pörög az élet, de néha nem hátrány, ha meg tudunk állni, és kifújjuk magunkat.

Szint lépés

Diplomaosztón túl